A minap rövid beszélgetést folytattam a Mesterrel arról, mivel javíthatnék a túlhajszoltságtól kissé lemerült testem állapotán. A válasz egyszerű volt és tömör: szülj gyereket, kell a nőiességednek. Ezen a ponton megfordult velem a világ, és arról kezdtem elmélkedni, vajon egy embert, aki biológiáját tekintve női ivarú, mi tesz valóban nővé. Egyáltalán, mit jelent az, hogy nőiesség? Létezik valamilyen egyetemes esszencia, amit ha magadénak tudhatsz, akkor váltál nővé? Vagy ez mindenkinél egyedi? A cikk végére sem lesz meg a válaszom, de ha érdekelnek a további kérdéseim ebben a témában, olvass tovább, hátha már Benned is megfogalmazódtak ezek.
Ha holisztikus módon tekintünk az emberre, akkor a nőt is test, lélek és szellem hármasa alkotja. Külön-külön mindegyik megérne egy misét, hiszen hosszasan lehetne értekezni arról, vajon mi mindent mutat meg a női test, mitől szép. A formás mellektől, amik kicsik vagy inkább nagyok legyenek? A bőre hibátlan, puha és selymes? A szélesebb, kerekded csípőktől vagy a keskeny, de izmos popsitól? Egy csodaszép, mélyen ülő szempártól, amelyet hosszú szempillák árnyékolnak? A hosszú vagy a rövid, a vörös vagy a fekete hajtól lesz-e elragadó? A playboy nyuszi alakúra igazított fanszőrszet vagy a kislányosan ártatlan, simára borotvált szeméremdombok teszik vonzóvá? Netalán, hogy a női ivarszervei által képes saját testének reprodukciójára? Vagy attól, hogy milyen színű, fazonú ruhát hord, nadrágot vagy szoknyát? Milyen az illata – jázmin, citrus vagy fűszeres? Hogyan sminkelte magát? Hogy lapos vagy magassarkú cipőt hord? Attól, hogy ékszert visel vagy attól, hogy elkészíti azokat? Szexi legyen, decens vagy sportos?
Hogy okos-e vagy butácska, rafinált vagy naiv? Nyitott a világra vagy megelégszik azzal, ami körülveszi? Hogy gyengének látszik-e, akit óvni kell a széltől is vagy erős, határozott, kemény, aki előtt fejet hajtanak nőtársai és a férfiak is? Ha irányítják vagy ha ő irányít? Ha háztartásbeli vagy ha dolgozik? Ha atomfizikus vagy ha óvónő? Ha alkotó vagy ha befogadó?
Vagy ezek csak külsőségek, és a lelke az, ami valójában megismételhetetlenné tesz minden nőt (és férfit)? És milyen legyen a lelke, hogy női lélek legyen? Tiszta legyen? Esetleg sebezhető a hite miatt, mint Jeanne d’Arc, vagy könyörtelen, mint Lady Macbeth? Ha állhatatos, türelmes vagy lobbanékony és impulzív? Vagy a testének és a lelkének kell harmóniába kerülnie? Honnan lehet tudni, hogy a nő egyensúlyban van-e? Lehet, hogy minden élethelyzetben mást jelent a harmónia? Az egyensúly megteremtése egy magától értetődő folyamat vagy elképzelhető, hogy küzdelmes, fájdalmakkal teli és magányos feladat? Egyszer kell megtenni vagy újra és újra? Segít neki valaki, vagy egyedül kell végigmennie ezen az úton? Mi történik, ha nem sikerül?
Előfordulhat, hogy minden számít, amit felsoroltam, de az is elképzelhető, hogy semmi sem. Szerintem a nőiesség egy paletta, ezernyi árnyalattal. Az árnyalatok olykor egymásba folynak, egy új színt alkotnak. Az a kérdés, hogy szép-e, jó-e az új szín, nem értelmezhető. Csak szín. És már ettől a minőségétől csodálatos. Ahogy a nő is.
Ha még több információt szeretnél kapni a blogon olvasott témákkal kapcsolatban, iratkozz fel a Szelíd Gyógymódok hírlevélre!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: