Hogyan adhatod tovább az életet?

Felbolydultak az online és offline lapok, a közösségi média, azon, amit Veres András püspök kinyilatkoztatott a lombikbébi programmal kapcsolatban. Nevesül azt, hogy az bűn, és hogy a “lombikbébiprogram nem járható út az élet továbbadására.” A közvetlen környezetemben több olyan fiatal nő is van, aki fogantatási nehézségekkel küzd. Nem tegnap óta, évek óta. 

A közvetlen környezetemben több olyan fiatal nő is van, aki fogantatási nehézségekkel küzd. Nem tegnap óta, évek óta. Látom, ahogy küzdenek, látom, ahogy időnként szenvednek, máskor pedig optimistán tekintenek a jövőbe, attól függően, hogy mióta járnak orvosi vizsgálatokra, kezelésekre vagy éppen a környezetük mennyire támogatja őket céljuk elérésében. A céljuk pedig, nevesül, hogy életet szeretnének adni egy gyermeknek, szent. Bármelyik vallás szerint. 

A lombikbébiprogram hullámvasút. Fizikailag, érzelmileg, anyagilag. Az, aki felül rá, minimum támogatást érdemel – fizikailag, érzelmileg, és anyagilag is. Azok a párok, legyenek katolikusok vagy mást vallás követők, neadjisten ateisták, akik gyermeket szeretnének, de valamilyen oknál fogva számukra ez nem adatik meg, tiszteletreméltóak a kitartásukért, a türelmükért, az akarásukért, az erőfeszítéseikért. Szeretni szeretnének egy másik emberi lényt. Ez nem elég keresztényi? 

Komolyan az a kérdés, hogy áldás vagy átok?

Mindeközben a lényegi kérdések nem hangoznak el. Vajon miért lenne szükség ma Magyarországon évi 12 000 lombikos kezelésre? Miért nem tudnak látszólag egészséges, életerős nők és férfiak gyermeket nemzeni? Hogyan lehetne azokat a civilizációs és társadalmi hatásokat csökkenteni, amelyek rombolják a fiatalemberek egészségét? Hogyan lehetne alapfokú mentálhigiénés oktatásban részesíteni a fiatalokat, hogy maguk tudják mérsékelni az őket ért egészségkárosító hatásokat, mint amilyen például a stressz, a társadalmi vagy családi elvárások és még sorolhatnánk. Hogyan lehetne megtanítani egy nőnek (és egy férfinek), hogy ne bántsa saját magát, még akkor sem, ha a teste éppen nem működik tökéletesen? Miért nem ezekkel foglalkozunk?

Miért nem az okot keressük, a megoldást, ahelyett, hogy másokat megbélyegző minősítést aggatunk egy eljárásra? Miért nem az ember van a kérdések középpontjában, miért nem az élet a legfontosabb? 

Ha még több információt szeretnél kapni a blogon olvasott témákkal kapcsolatban, iratkozz fel a Szelíd Gyógymódok hírlevélre!