Ha Neked sem kezdődik el 9 óra előtt a nap koffein ide vagy oda, ha inkább éjszakai bagoly típus vagy mint hajnali pacsirta, akkor érted, miért jelentett kihívást részt venni a ma hajnali Napüdvözlet Flashmobon a Hősök terén. De mivel ma van a jóga világnapja, így ezt nem lehetett kihagyni. Élménybeszámoló és tapasztalatok, kattints.
3:45-kor csörgött két telefon, hogy kiugrasszon az ágyból. Lámpát kellett gyújtanom, mert a napfelkelte még jócskán odébb volt. Hihetetlen, ezt nem is én csinálom. Kitámolyogtam a konyhába, hogy egy korty kávét azért megigyak, de az ember nem kezd el reggelizni hajnali 4-kor, főleg nem jóga gyakorlás előtt. A ruháimat és a jógamatracot már tegnap előkészítettem, így tényleg csak fel kellett öltöznöm és elérnem a megfelelő járatokat.
Mivel ilyenkor még alig lézeng ember az utcán, csak kevesen bámultak meg a lila matraccal a hónom alatt, a buliból hazatérő fiatalok szerencsére mással voltak elfoglalva, és én is a telefonomat bámultam. Hogy miért? Hát azért, mert bár réges-régen jártam jógázni viszonylag rendszeresen, mostanában egyáltalán nem gyakoroltam. A Napüdvözlet ászanáit pedig konkrétan meg kellett tanulnom. Vagyis kellett volna, ezért néztem meg jó sokszor az esemény leírásában a videót. Megnyugtatlak, voltak kétségeim, hogy mennyiben kivitelezhető számomra ez egy a gyakorlat.
Jógázók a Hősök terén
A téren
Már a földalattin kiszúrtam magamnak a matraccal rohangáló, koránkelő lányokat, és így már kevésbé éreztem magam csodabogárnak a hajnali közlekedésben. A Hősök terén valami olyasmi fogadott, amit még sosem láttam: az emlékmű előtt szépen felsorakozva békés jógázók csücsülnek lótuszülésben vagy éppen nyújtják a hátukat, készülődnek. Olyan, mintha a város forgatagában ezen a néhány négyzetméteren megszületne a béke. Teljesen természetes, hogy a Hősök terének díszkövén több tucat jógamatrac sorakozik, és Om mantrával hangoljuk magunkat a napfelkeltére. Zseniális.
Elindul a Napüdvözlethez a mantra a hangszóróból és egyszerre emelkednek a kezek imatartásba, majd a magasba. Hihetetlen a látvány. Az érzés is: gyakorlatlan jógázóként nagyjából a harmadik kör után érzem a verejtékcseppeket a tarkómon, de igyekszem figyelni, hogy időnként levegőt is vegyek. Túl gyorsak vagyunk, a nap nem akar feljönni az emlékmű mögött, így indul még néhány kör Napüdvözlet. És akkor megjelenik végre. Felemelő érzés.
Mindent elfelejtek. Hogy alig aludtam az éjjel, hogy nem kaptam kávét, hogy hogyan tudok majd ébren maradni egész nap. Majd eszembe jut, mi mindent tettem az elmúlt órákban, amit még életemben soha:
- Nem keltem fel még önszántamból 3:45-kor.
- Nem csináltam még soha Napüdvözletet.
- Nem jógáztam még soha a Hősök terén.
Ha azt kérdezed, megérte-e, arra egyértelmű IGEN a válaszom, mert ez egy különleges nap lett attól, hogy megtettem dolgokat, amiket korábban még soha. Nehezemre esett? Persze. De minden perce szuper volt! Köszönet a szervezésért a VIVÉKA jógának.
Ha még több információt szeretnél kapni a blogon olvasott témákkal kapcsolatban, iratkozz fel a Szelíd Gyógymódok hírlevélre!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: