Milyen volt az ókori popcorn?

Mit termesztett először az ember: búzát vagy kölest? Nostradamus csak csillagjós volt vagy  tanulmányozta a táplálkozást is? A mediterrán diéta vajon új találmány vagy egyidős az ókori görög civilizációval? Milyen volt akkoriban a pattogatott kukorica? Mennyi idő alatt derül ki egy élelmiszerről vagy táplálkozási trendről, hogy egészséges-e vagy sem? Ezekről és sok más érdekességről beszélgettünk Kálmán Renáta táplálkozástörténésszel, egészségterapeutával. 

– Egészségterapeutaként segítesz az embereknek. Mit takar pontosan ez az elnevezés és számodra mit jelent az egészség?

– Közel húsz éve kezdtem el az egészség témájával foglalkozni, első gyermekem születése indított el ezen az úton. Akkor a várandósság, a szülés és a gyermeknevelés területén szerettem volna „jól vagy jobban” tenni a dolgomat, azaz megválasztani, hogy mit eszek én, és a születendő gyermekemnek majd mit adok enni a szoptatás után, illetve, hogy milyen természetes gyógymódokkal tudom az egészségünket megőrizni. Önképzéssel indítottam a gyógynövények és a táplálkozás területén, majd különféle tanfolyamokra, kurzusokra jártam az évek során. Tanultam kineziológiát, metamorf technikát és többféle masszázst (talp,- aromaolajos és tradicionális thai masszázs), majd legutóbbi állomásom a kínai gyógyászat és a tuina masszázs lett. Ez nagy falatnak ígérkezik, de már most rengeteg dolgot helyre tett bennem. Ami eddig megérzés alapján működött, azt ennek segítségével meg is tudom indokolni.

Táplálkozási és kineziológiai tanácsadóként és egészségterápiás masszőrként dolgozom a hét nagy részében. Ez azt jelenti, hogy a hozzám fordulók panaszaira a fenti technikákat alkalmazom. Lényeges, hogy mindig holisztikusan szemléljük az egyént, vagyis a problémákat ne önmagukban, kiragadva, hanem test-lélek-szellem egységében nézzük. Emellett meghívott előadóként oktatok, illetve előadásokat, tanfolyamokat tartok.

Az egészség számomra egyenlő az egységre, egyensúlyra való törekvéssel: ennek megfelelően, táplálkozok, sportolok, és természetesen ugyanilyen fontosnak tartom az érzelmi egyensúlyt, valamint azt a fajta szellemi táplálékot, amelyet elvonulások, meditáció során, és az olvasásból merítek, a jóga pedig 22 éve része az életemnek.

Nem mondom, hogy mindig minden klappol nálam, de többnyire nem várom  meg a komoly kibillenést, hanem időben „kezelésbe veszem” magam.

– Táplálkozástörténelmet is oktatsz a Szegedi Tudományegyetemen. Ez hogyan kapcsolódik a terápiás munkádhoz?

– Hatodik éve oktatom a Szegedi Egyetem Mérnöki Karán ezt a speciális kollégiumot, amelyet szabadon választhatnak a hallgatók, akik között akad műszaki menedzser, élelmiszeripari mérnök, de gépész hallgató is. Egyértelműen a tudattágítás a célom, az, hogy a diákok megismerjék a táplálkozás fontosságát, és bővüljenek az ismereteik. Vizsgaidőszakban például ne energiaitallal tartsák ébren magukat, hanem olyan élelmiszerekkel, amelyek egészségesek és segítik az agyműködést. Örömmel tapasztalom, hogy hallgatóim közül többen kezdtek el sportolni, vagy préselt leveket fogyasztani, illetve kérnek érkezési javaslatot tőlem.

Sajnos az oktatási rendszer még nem elég nyitott, a kötelező tananyagban ezek az ismeretek nem szerepelnek, ezért dolgoztam ki ezt a tárgyat. Első diplomámat történelem-francia szakon szereztem, érdeklődésem középpontjában már akkor is az emberiség életvitele, táplálkozása és gondolkodásmódja állt.

– A tantárgy kidolgozása során, a kutatásaid közben mi volt az, ami a legjobban meglepett és volt-e olyan momentum, amikor beigazolódott egy hipotézised?

– Csodálkoztam azon, hogy az ember által termesztett legelső gabona nem a búza, hanem a köles volt. Kínában például találtak olyan 5000 éves tésztatekercset, amely kölesből készült. Jóval a neolit kor, vagyis a növénytermesztés kialakulása előtt is fogyasztott már az ember a gabonákat, tehát ez ősi táplálékunk és nem indokolt mellőzni, mint ahogy azt bizonyos irányzatok hirdetik, persze nyilván nem mindegy, milyen formában fogyasztjuk. A növénytermesztés előtt pedig az ember gyűjtögetéssel jutott gabonához, például vadköleshez, vadárpához és vadbúzához.

A másik megdöbbentő tény számomra, hogy Nostradamus írta az első cukrászkönyvet 1555-ben (!), amelyben felvázolta a cukorral történő tartósítás módszerét, amely akkoriban inkább érdekességszámba ment a cukor magas ára miatt.

Kálmán Renáta

– A táplálkozásra is igaz, hogy valójában nincs új a nap alatt, újra és újra “divatba jönnek” bizonyos élelmiszerek, főzési technikák?

– Elsőként a csicseriborsót emelném ki, melyet már az őskorban is termesztettek, az ókori Rómában például kedvelt csemege volt a pörkölt változata: a cirkuszi játékok nézői ezt ropogtatták popcorn helyett. Szintén az ókori Rómában léteztek már utcai ételárusok, vagyis melegkonyhák is, ahova étkezni lehetett betérni, vagy hazavinni onnan az ételt. Az étkezde maradványai ma is fennmaradtak. Az ókori táplálkozás egyébként tovább él a mai mediterrán étkezésben, amelynek fő jellemzői a zöld leveles növények, saláták bőséges fogyasztása, az olívaolaj használata, a mézzel és aszalt gyümölcsökkel történő édesítés, illetve legfontosabb ételük a hüvelyesből, gabonából készült kása.

– Szerinted mi a táplálkozástörténelem tanulsága a ma élő emberre nézve, mit érdemes szem előtt tartanunk?

– Nem kell rögtön bedőlni minden újdonságnak: korunk egyik nagy felfedezése a xilit, vagy nyírfacukor. Nagy jövőt jósoltak neki, mert nem rongálja a fogakat, alacsony a glikémiás indexe, vagyis nem emeli meg túlzottan a vércukorszintet. Viszont megfigyelték, hogy a használatakor egyes esetekben hasfájás, hasmenés, gyomorfájás, szemfájdalom, szemhéj leesés, izzadás stb. lép fel. Tehát egy-egy élelmiszerről, vagy táplálkozási irányzatról akkor tudunk érdemben állást foglalni, ha kivártuk azt az időt, ami megmutatta, hogy tartós fogyasztása esetén, ha már egy generáció használta, milyen hatásai vannak. Természetesen ez egyénfüggő is lehet, tehát ami jó A-nak, nem biztos, hogy jó B-nek is.

– Prognosztizálható valamilyen trend a hazai táplálkozási kultúrát illetően? Egészségesebben vagy egészségtelenebbül fogunk táplálkozni a jövőben?

 – Azt gondolom, növekedni fog a népszerűsége a növényi ételeknek. Van egy olyan irányzat, ami az állatok védelmén túl a környezettudatosságot is szem előtt tartja a fenntartható fejlődést. Az állattartás sokkal jobban kimeríti a bolygót, mint a növénytermesztés, hiszen az állatoknak takarmány kell, illetve az állatok levágásához, feldolgozásához pedig víz, ez pedig csökkenti a növénytermesztésre fordítható terület nagyságát, illetve apasztja a vízkészletet. Nem beszélve az állattartás körülményeiről. A Meatrix című film megnézését mindenkinek ajánlom. 

Az egészséges táplálkozás szerepe szintén növekedni fog, bár nem mindig ugyanazt értjük egészséges étkezés alatt: mást tart annak egy sportoló, aki főként húsalapú és szénhidrátszegény étrendet folytat, mást egy átlag életmódot folytató vegyes étkezésű személy és mást egy környezettudatos vegán. Én magam is rendszeresen sportolok, ugyan nem versenyszerűen, de tapasztalom, hogy a bioboltok választéka igen nagy, ha valaki izomtömeget szeretne építeni, akkor megteheti azt növényi fehérjékből is pl. rizsfehérje, borsófehérje, kendermag őrlemény segítségével. Nem kell félni attól, hogy nem jut a szervezet elegendő aminosavhoz.

– Mi a véleményed, a táplálkozás megváltoztatása önmagában meggyógyíthat valakit?
– Abszolút vallom! Az én érdeklődésem is azért fordult elsősorban a keleti – thai, kínai, indiai –  gyógyászat ágai felé, mert ezek a kultúrák a táplálkozást alapvető fontosságúnak tartják mind az egészségmegőrzés, mind a gyógyítás szempontjából. Hippokrátész görög orvos is úgy tartotta, hogy „táplálékod legyen gyógyítód”, vagyis, amit megeszünk, az határozza meg az egészségünket. Talán kevesen tudják, de a 19-20. században éltek már hazánkban olyan orvosok, akik étkezéssel gyógyítottak: pl. Bucsányi Gyula. Ők felismerték az étkezés és a természet erőinek – napfény, víz, levegő – gyógyításban betöltött szerepét.

– Milyen típusú betegségeket vagy tünetegyütteseket lehet kezelni a táplálkozás megváltoztatásával?

– Növényi étrenddel például csökkenteni lehet a következő betegségek kialakulásának esélyét: daganatos megbetegedések, 2-es típusú cukorbetegség, magas vérnyomás, szív- és érrendszeri problémák. A túlsúly is ritkábban fordul elő. Pollenallergia, vagy hormonproblémák esetén is jó eredmények vannak. Természetesen a táplálkozás mellett más módszereket is célszerű alkalmazni.

– A divatdiétákat (szétválasztó diéta; szénhidrátmentes diéta stb.) mennyire tartod hatékonynak?

– A szétválasztó diétát (fehérje és szénhidrát külön étkezésen belüli fogyasztása) én is szoktam javasolni testsúly csökkentéséhez, egy 3 hetes tisztítókúra után.  A szénhidrátszegény (low carb) diéta divatos a sportolók körében, de csínján kell bánni vele, mert az agy működéséhez glükóz is szükséges. Ezen kívül fontos különbséget tenni egyszerű és összetett szénhidrát között, tehát tudjuk, hogy nem csak krumpli, tészta, és fehér kenyér létezik, hanem teljes kiőrlésű kenyér, köles stb. is, ami szénhidráttartalom szempontjából másként viselkedik, lassabban szívódik fel,  egyenletesen tartja a vércukorszintet, rostban gazdag, így telítettség érzést kelt, a rostot kiválasztja a szervezet, így fokozza a bél perisztaltikát.

Sokszor ezt a diétát követők a szénhidrát minimalizálása mellett túlzott mértékben megnövelik a hús- és zsírfogyasztást, és nem tudnak megszabadulni a felesleges kilóktól, hiszen a napi kalóriabevitelt nem csökkentik. Ezen kívül a tartós és nagy mértékű húsfogyasztás távon akár az egészségünkre is károsan hathat, megnövelheti a húgysavszintet.

A fogyókúránál a napi energiabevitel mellett a megfelelő ásványi anyag fogyasztására is figyelni kell, amelyet természetes forrásként főként gyümölcsökből, zöldségekből, olajos magvakból tudunk fedezni. Ha ezeket nem vesszük tekintetbe, akkor komoly árat fizethetünk a fogyásért, mert hiánybetegségek alakulhatnak ki (csontritkulás, fogromlás, hajhullás, krónikus fáradtság, hangulati mélypontok).

Összességében véve, a diéták jók lehetnek kiindulópontnak, első lépésnek, ugyanakkor az életmódváltás a cél, az, hogy kialakítsuk a számunkra megfelelő étkezést, ami személyre szabott, hiszen függ testtípusunktól, életkorunktól, a végzett munkánktól, a már esetlegesen kialakult betegségeinktől. Ennek pedig érdemes nagyon alaposan utána járni, de legjobb szakember segítségét kérni.

Ha még több információt szeretnél kapni a blogon olvasott témákkal kapcsolatban, iratkozz fel a Szelíd Gyógymódok hírlevélre!